HTML

The Legend of Zelda

A The Legend of Zelda játékszériával kapcsolatos személyes élmények beszámolója.

Utolsó kommentek

  • Kit Fisto: Én is vettem sokáig, a CoV és a Guru mellett. Nekem C64, majd Amiga volt akkoriban. De sorban hagy... (2018.02.24. 09:31) 20 éves az 576 KByte
  • Bicikliző medve: Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt. Emlékszem, egyszer találtam benne egy olyan útvonalat, hogy... (2013.01.31. 15:05) A nagy kavarodás
  • supermario4ever: Erre sokféle magyarázat van. Lehet fogni arra, hogy az 576 Konzol a Playstationt részesítette előn... (2012.04.09. 07:56) A Nintendo őse Magyarországon - Elektor Kalandor
  • zola2000: "Hát mert ahogy megjelent a Playtstation úgy tűnt el itt a Nintendo a köztudatból." ps3: 60millió... (2012.04.08. 16:46) A Nintendo őse Magyarországon - Elektor Kalandor
  • KertelendiElemer: Sziasztok! Ajánlanék egy szuper dolgot, talánveletek is előfordult már, hogy egy CD-t, DVD-t, aka... (2011.12.13. 17:34) eBay használati segédlet
  • Utolsó 20

Az utóbbi 3 hónap

2008.04.12. 23:28 supermario4ever

Most arról írok hogyan jutottam el 2008. január 25-étől máig. Úgy voltam vele, hogy az első post szóljon a régmúltról, ez meg a közelmúltról. Összegzem, hogy mi történt az utóbbi 3 hónapban, mióta aktív Zeldás vagyok. Tehát kezdtem a Link to the Pasttel. Furcsa, de akkor hajnali 4.45 táján, amikor végül elmentettem az LttP-t, és kikapcsoltam az SNES-t, valami akkora lelki töltést kaptam, mint régen, az SNES-es korszakban. Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándult voltam. Mert 2005. májusában megvettem a GC-t, és jött rá a (számomra) frusztrálóan nehéz Super Mario Sunshine és a közepes sznvonalú Mario spinoffok (Kart, Partyk), és annyira kiábrándítóak voltak számomra, hogy hosszabb távon felhagytam a konzolozással. Volt, hogy fél évig be se kapcsoltam a GC-t. És még a DS-sel se játszottam olyan sokat, pedig már az is megvolt. Aztán néha elő-elő vettem a GC-t, de soha nem játszottam vele sokat. Csak ekkor, 2008. január végén eszméltem arra rá, hogy vannak még kiaknázatlan csodái a Nintendónak. Úgyhogy nagyon belemerültem a LttP-be. Nem sokkal utána láttam, hogy van a Media Marktban egy GBA-s Link to the Past. Igaz 9990 ft volt a játék, de vehetjük úgy, hogy eladtam a 3000 forintos LttP-t, azzal vezeklek érte, hogy 9990 forintért veszem meg másodjára. 2008. február 14-én gyűjt össze rá a pénz, és megvettem a játékot. Fóliás volt, tehát minden benne volt. Aztán február 22-én sikerült SNES-en legyőzni Ganont. Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Az utolsó utáni varázserőket használtam el, amikor belelőttem Ganonba a nyilat, és meghal. Ha akkor meg halt volna meg, nem sikerült volna. Teljesen kifogytam a varázserőkből. Ami ugye elengedhetetlen a lámpa meggyújtásához. Amikor először vittem végig a LttP-t, pontosan 390× haltam meg. 17 szívem volt a végére, 3 üvegem, és hiányzott még egy pár fegyver. De így sikeredett. Aztán másodjára GBA-n vittem végig. Itt már jobban tudtam, hogy mi hol van, és hogy mit kell csinálni, valamivel könnyebb is volt a játék, de még így is 175× haltam meg a végére. Aztán harmadjára is elővettem a játékot, méghozzá Wiin, Virtual Console-on. Itt már tökéletesen tudtam, hogy mi hol merre hány méter, így igyekeztem az összes fegyvert a lehető legkorábban megszerezni, a kardomat minél hamarabb, a maximális 4-es szintre hozni. Így már sokkal könnyebb volt a játék, és a végelszámolásban is csak 30 halál volt írható a számlámra, és a fegyvertáram már teljes volt, és megvolt mind a négy üveg. Viszont továbbra is 17 szívem volt, de igyekeztem minél hamarabb feltölteni magam, pláne a Palace of Darkness és a Skull Woods előtt, mert ezek a legnehezebbek számomra. Egyébként nagy lehetőségek tárultak elém, amikor megvettem a Wiit, mert ott volt Virtual Console-on ugye az első 4 asztali konzolos Zelda. Vettem egy 2000 forintos Wii pont kártyát, és le is töltöttem mind a 4-et. Így vittem végig harmadjára a LttP-t. Valamint így jutottam hozzá az első 2 Zeldához és az Ocarina of Time-hoz. Az OoT-re nagyon kíváncsi voltam, hogy miért tartják a világ legjobb játékának. Egy pillanatra sem vontam kétségbe, de magam akartam látni. És láttam is! Hogy miért annyira jó? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A hatalmas táj, a gyönyörű zene, az összetett Dungeonök, a valós emberi érzelmek, és kapcsolatok. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy méltán érdemelje ki a világ legjobb játéka címet. Az OoT-ről most egyenlőre ennyit, majd részletesebben írok róla a közeljövőben, mert most ezzel játszok aktívan. Most, hogy benőtt a fejem lágya, várható volt, hogy nem fogom hülyeségnek tartani az első Zeldát. Tettem is egy kósza próbát vele. NAGYON sokat segít a GameFaqs overworld mapje: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Ez az összes titkot tartalmazza. Nagyon jó látni, hogy 1986-ban is igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a NES-ből. Itt most az 5. Dungeonban tartok, de ez most pihenni fog egy darabig. Egyébként, hogy sok Zeldás a legkevésbé jónak a Zelda II: The Adventure of Linket tartja. Engem már az első pár percben is annyira megfogott, hogy hihetetlen. Valami akkora hangulatot áraszt magából, hogy nem lehet szavakba önteni. Kiemelkedően jó zenéje van a játéknak, és valahogy az egész annyira egyben van, hogy hihetetlen. Csak kegyetlen nehéz! Érdekes, hogy nem annyira nehéz, mint a Super Mario Sunshine, de a Zelda II-ben megvan az a hajtóerő, ami arra sarkall, hogy igen, folytassam! De nagyon nehezen sikerült megcsinálni az 1. Dungeont. Három óra kellett hozzá, mire végleg kinyírom a lovat. Aztán most ott tartok, hogy a 2. Dungeonnak valahol az eleje. De itt már annyira nehéz, hog térképről eljutni oda se könnyű. Aki még nem játszott ezzel a játékkal, annak elmondanám, hogy itt úgy van, hogy a térképen néha megjelennek ilyen mozgó ellenfelek, azok kicsinyített változata. Ha azokkal összetalálkozol, akkor oldalnézetből mutatja felnagyítva azt a helyet, ahol most vagy. És ott vannak ellenfelek, akiket meg lehet ölni. De nem kötelező, mert ki lehet menni a pályáról. De sokszor elengedhetetlen, hogy megtegyük, mert nem engednek tovább. Végül eljutok a 2. Dungeonig, de csak egy életem marad. Itt az életek számlálása sem szokványos. Úgy van, hogy kapsz három életet, és utadra bocsájtanak. Ha elveszted mind a három életedet, akkor nem ám a Dungeon elejéről kezded, hanem ahonnan elindultál 3 élettel. Kezdheted megint! És mire ismét eljutottam a 2. Dungeon színhelyéig megintcsak egy életem marad. Ezért ez a legnehezebb Zelda játék. De a hangulata és a zenéje nagyon ott van! Aztán még február elején vasárnap elmentem V-ADival bagszihoz, hogy kipróbáljam a Wind Wakert és a Twilight Princesst (GC verzió). A Twilight Princessbe annyira nem merültem bele, de a WW-be igen. És, hogy mennyire beleéltem magam a történetbe, az se semmi! Amikor Linkkel megmentettem Tetrát, és jött a sas, hogy elrabolta Link húgát, és ahogy Link utánamegy... Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is utánanyújtottam a karomat, hogy utánamegyek! Megmentem! Bagsziék meg már összenéztek, hogy ez azért már a másik véglet... Mert az jó, hogy megszerettem a Zelda játékokat, de ennyire? Aztán elkértem a V-ADitól mindkét Zeldát. Ő eredetileg csak a WW-t akarta odaadni nekem, de én annyira könyörögtem neki, hogy adja oda mindkettőt, hogy kishíján letérdeltem elé. Épp MSN-ezett az egyik helybéli barátjával, Zsanival, és nemigen értettek szót egymással. Nem úgy, hogy veszekedtek, hanem a Zsani az csinálta az Orosházi Gyerekkönyvtár honlapját. És azt hiszem, hogy Joomlás volt az oldal, de erre nem mernék megesküdni, és a Zsaninak még nem volt dolga ilyen jellegű honlapkészítéssel, és nagyon sokat bénázott. De nem is ez volt a V-ADinak a problémája, hanem az, hogy szerinte a Zsani nagyon értetlenül fogalmazta meg, hogy mi a baja. És lehetetlenségnek tartotta megfejteni, hogy mit akar. Ezért egy olyan próba elé állított, hogy ha megfejtem, hogy mit akar a Zsani, akkor odaadja mindkét Zeldát. Elolvastam a Zsani mondásait, és elemeztem a V-ADinak. Aztán így segített a Zsaninak, akinek sikerült megoldani a problémáját. A V-ADi kénytelen volt rájönni, hogy sikerült a próbatétel, így odaadta mindkét Zeldát. :-P A Wind Wakert elég sokáig vittem, megvan 2 gyöngy, most mennék a barlangba a harmadikért. De majd később. A TP-ben nem jutottam valami messzire. Odáig, hogy farkasként kijutottam a Hyrule Castle-ből, és megharcoltam azzal az elektromos szörnnyel. De most az van, hogy amikor harmadjára végigvittem a LttP-t, akkor úgy döntöttem hogy mostantól kezdve ráállok az egyik Zeldára, és csak azzal játszok, és azt viszem végig. Mivel 5 Zelda volt félbehagyva, ezért dobókockával dobtam ki, hogy melyik legyen az, amelyiket végigviszem. Meg is volt mindegyiknek a száma: 1. The Legend of Zelda, 2. Zelda II: The Adventure of Link, 3: The Legend of Zelda: Ocarina of Time, 4: The Legend of Zelda: The Wind Waker, 5: The Legend of Zelda: Twilight Princess, 6: Final Fantasy 4 Advance. És a hármast dobtam ki. Úgyhogy Ocarina of Time. Ja, és még nem beszéltem a Phantom Hourglassról. Ugyanis időközben ezt a fantasztikus játékot is megvettem! Nagyon jó, hihetetlen látni, hogy 2007-ben, 21 év után is tudnak újdonságot belevinni egy Zelda játékba. Itt a Molida Islandben járok, de most ez is szünetel egy darabig. Kronológiailag egy kicsit összekutyultam, de remélem, hogy így is követkető volt ^^' Az elkövetkezndő pár hétben csak és kizárólag Ocarina of Time!

Szólj hozzá!

Címkék: múlt

A bejegyzés trackback címe:

https://thelegendofzelda.blog.hu/api/trackback/id/tr29423144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.