HTML

The Legend of Zelda

A The Legend of Zelda játékszériával kapcsolatos személyes élmények beszámolója.

Ezentúl itt vagyok megtalálható

Utolsó kommentek

A nagy kavarodás

2010.03.24. 17:24 supermario4ever

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És itt van a Mario-köny 3., egyben utolsó magyarul megjelent kötete. Igazából mindegyik könyvnek van ilyen Pringles chips-kiadása is, de csak ennek találtam meg a borítóját, gondoltam megmutatom ezt is. És most jöjjön a történet:

 

-          Siessenek! Siessenek! Kezdődik a Koopa Kailey Cirkusz!
A bemondó hangja túlharsogja a vidám cirkuszi zenét. Mario megpödri fekete bajszát, amint a különleges lényeket szemléli a mutatványos sátrakban.
-          Kellemes érzés rács mögött tudni ezeket a szörnyeket! – mondja – Mert ha nem ott lennének, akkor minket üldöznének!
Amióta a brooklyni vízvezetés-szerelő boltban rábukkantak a mesés Csiperke Királyságba vezető csőre, Luigival együtt annyi furcsa lénnyel találkoztak, hogy össze se bírnák számolni. A Csiperke Királyság tele különös lényekkel, csiperke állampolgároktól kezdve a gonosz teknőcökig, akik állandóan azon mesterkednek, hogy átvegyék a hatalmat. A Super Mario fivéreket gyakran hívják segíteni. De ma minden csendes. Mario és Luigi már nagyon várják a kikapcsolódást.
-          Éhes vagyok! – motyogja Luigi, két falat pattogatott kukorica között – Vegyünk vattacukrot!
-          Te csak a hasaddal foglalkozol! – mondja Mario a magas, vékony öccsének.
Luiginak ez nagyon rosszul esik.
-          Ez nem igaz! A kötéltáncosokat és az akrobatákat is szeretem!
-          Nekem a bohócok a kedvenceim! – csatlakozik hozzájuk a Csiperke Királyság uralkodója
Kövérkés kezeivel lesöpri a pattogatott kukorica maradványait a szakálláról. Olyan viccesek!
-          Hmmm! – mondja szépséges lánya, Peach hercegnő – Nem tudom, mi olyan vicces bennük! Mindig lepényeket dobálnak az emberekhez! Micsoda rendetlenség! – Megigazítja a kis aranykoronát a fejét – Szerintem inkább virágkiállítást kellett volna rendeznünk.
-          De kedvesem, ez egy fontos tudományos kiállítás! – A király mintha betanulta volna.
-          A cirkuszban mindenféle furcsa állat van, mint például a Chain Chomp és Ptooey keveréke.
-          Tudomány, tudomány! – A hercegnő összeráncolja fitos orrocskáját – Ki akar ilyen szörnyeket nézni?
-          Van egy ötletem – mondja a kis Toad, a királyi csiperinas. – Menjünk ahhoz a sátorhoz, és csináltassunk képet magunkról!
A sátor falán a következő felirat látható: „Fényképeztesse le magát gazdag és híres emberekkel!” Bent Mario életnagyságú fényképeket lát a királyról, a hercegnőről, sőt még saját magáról is. A csapat felsorakozik a fényképezőgép előtt, mely olyan nagy, hogy a fényképész teljesen eltűnik mögötte.
-          Itt repül a kismadár! – A vaku nagyot villan
Mario pislog, mert még mindig zöld és piros csillagokat lát.
-          Hé! – kiáltja, amikor végre rendesen lát megint. – Valami megváltozott!
-          Mi történt? – kérdezi Toad
-          Hol a hercegnő? – Luigi félrelöki Mariót, ahogy körberohan és benéz a sátor minden sarkába.
-          Kész rejtély! – mondja a király rejtelmesen.
Lassan felfogja:
-          A lányom! Eltűnt! – sikít – Tennünk kellene valamit!
-          Úgy van! – helyesel Mario. Feláll és leporolja magát – Keressük meg!
-          Már kerestem! Emlékezteti Luigi – A hercegnő eltűnt és a fényképész is
-          Itt bent nincsenek! – mondja a király, és egy filmesdobozba kukucskál.
Luigi a kijárathoz ugrik.
-          Lehet, hogy egy másik sátorba vitték!
Kirohannak. Mariónak hirtelen a földbe gyökerezik a lába.
-          Nézzétek! – valami fényesre mutat a fűben – A hercegnő koronája!
-          Ez egy nyom! – Kiált Toad izgatottan
Luigi a koronát bámulja.
-          Olyan, mintha rálépett volna valaki! – mondja – Az egyik csúcsa meggörbült, és arra a sátorra mutat, a Borzalmas Csarnokára
Mario letérdel, hogy közelebbről is megnézhesse a koronát.
-          Nem – mondja végül – A görbe csúcs a sátor fölé, a mögötte lévő domb tetejére mutat. Menjünk a dombok felé! Mario megfordul – Mit csinálsz Luigi?
Öccse körbe-körbe rohangál, és karjaival csapkod.
-          Ja – mondja zavartan – Elfelejtettem, hogy nincs rajtam a repülőruha! Épp repülni próbáltam
-          Zseniális csap-agyú! – nevet Mario – A repülő-felszerelésünket Brooklynban hagytuk. Csak gyalog tudunk feljutni – A cirkusz mögötti domb felé mutat – Fentről az egész környéket láthatjuk.
Luigi sóhajt
-          Menjünk!
Mire a dombtetőre érnek, a cirkuszi zene távoli és halk.
-          Jé, a cirkuszi emberek innen akkorának látszanak, mint a hangyák! – kiált a király lefelé nézve
-          Felség, azok valóban hangyák! – Toad megfordítja a királyt – A cirkusz ott van!
Mario ellenzőnek használja a kezét, hogy jobban lásson a távolba.
-          Egy csapat fenelégy köröz alattunk a lejtőn. – jelenti – Viszont hercegnőnek semmi nyoma. Te mit látsz Luigi?
Luigi megvonja a vállát.
-          Csak egy nagy felhőt a távolban. Hmmm, Furcsa, a felhő a széllel szemben mozog.
A bajsza hirtelen felborzolódik.
-          Várjatok csak! Ez nem is felhő! Ez egy Ejtőkopó! És felénk tart!
Mario és Luigi ekkora repülőteknőcöt még soha nem látott. Még az Óriásföldi hatalmas Koopa Ejtőkopóknál is nagyobb. Ez egy Super Ejtőkopó.
-          Ha, ha, ha! Húúúú!
Valaki utazik az Super Ejtőkopón. Lemmy Koopa az, és nevet, mint egy bolond.
-          Hát ez meg honnan került ide? – suttogja Toad, amint a repülőszörnyet bámulja.
A Super Ejtőkopó mindnen szárnycsapással közelebb ér. Hátán Lemmy Koopa rázkódik a nevetéstől. Tarka haja zöld homlokára lóg.
-          Harcoljunk! – Kiált Mario.
-          Késő megnyomni az újraindító gombot? – kérdezi Luigi
-          Talán el tudunk bújni – javasolja a király
Sajnos a dombtető lapos, és nincs egy darab fa sem rajta.
-          Na, mit tegyünk? – kérdezi Mario
-          Fussunk! – kiáltják a többiek
Mario nekiiramodik, a többiekkel a sarkában.
-          Jobb lesz, ha figyelem Luigit és figyelek rá, nehogy bajba keveredjen – gondolja – Hmmm. Ez most az én huszonnyolcas cipőnyomom, vagy Luigi huszonhetese? Honnan tudom, hogy jó nyomon vagyok-e?
Hirtelen azt veszi észre, hogy lábai vadul kalimpálnak a levegőben. Zuhanni kezd, és egy kőpadlón ér földet. Valaki ráesik.
-          Jaaj! – motyogja. – Luigi szállj le rólam!
-          Luigi nincs itt, én vagyok az! – mondja Toad. Mario feláll
-          Ne haragudj! – mondja – általában Luigi szokott rám esni.
Puff! Valaki ismét Marióra zuhan, ezúttal a király
-          Azt hittem ezt nem ússzuk meg.  – mondja és megtörli a homlokát. – De hol vagyunk most?
Mario reménykedve felnéz.
-          Azt hiszem Luigi már nem jön. – mondja Toad
-          Akkor fedezzük fel a terepet – mondja Mario. Luigi tud magára vigyázni.
Felugrik és beveri a fejét a kőtáblába. Két fényes aranyérme esik ki belőle. A vízvezeték-szerelő zsebre vágja az érméket és körülnéz. Egy föld alatti szobában állnak, amelynek kőfalai vannak. Csak egy koromsötét folyosó vezet ki belőle. Mario belép az alagútba. Egy szempár néz vissza.
-          Elnézést! – mondja.
Csatt! Csipkézett fogak csattognak néhány centire az orrától. Fényes levelekkel körülvett kerék, fekete fej ordít rá. Rrrr!
-          Fúj! De furcsa szörnyek! – kiált Mario
Visszarohan Toadhoz és a királyhoz. Éhes fogak csattogását hallják. Megjelenik az első szörny. Chain Chomp feje van, olyan, mint egy kugligolyó fogakkal. De ahelyett, hogy le lenne láncolva, ez a fej egy rugalmas Piranha növény szárához illeszkedik. Egyre több Piranha-Chain Chomp jelenik meg. Csattogva tekeregnek a kijárat felé.
-          Van másik kijárat? – kérdi Toad remegő hangon.
Mario felgyűri inge ujját.
-          Rovarirtóra lenne szükségünk – mondja a barátainak.
-          Vigyázz! – kiált Toad hirtelen.
Mario lenéz. Egy Piranha éppen le akarja harapni a cipője orrát.
-          Jaj! – Mario a levegőbe ugrik és beveri a fejét egy lebegő kőtáblába.
Csilingelve kiesik belőle két aranyérme. Mario szívesen megtartja az aprót, de ez nem oldja meg a problémáját.
-          Milyen ötleted is volt még? – kérdezi
A Piranhák egyre közelebb csattognak.
-          Lehet, hogy ez a fal segít. – Toad a folyosó melletti oldalra mutat. – Üzenet van rajta titkosírással.
-          Tíz, tizenegy, tizenkettő… - mondja Mario
-          Te még mindig számolsz? – kérdezi Toad.
Forgatja a szemét, majd elsápad.
-          Izé! – mondja és az égre mutat.
Mario is felnéz.
-          Erre nem számítottam. – nyel egyet.
Egy hatalmas repülő teknőc árnyéka vetődik rájuk. Super Paratroopa föléjük ér, még mielőtt bármit is tehetnének. Nem tudnak elbújni, nincs hova menekülni. Dermedten bújnak össze, amint a hatalmas szörny feléjük közeledik. Borzalmas karmai kinyúlnak, s egyre közelebb érnek…
-          Megvagy! – Super Paratroopa elkapja Mariót az egyik karmával, Toadot a másikkal, mielőtt mozdulni tudnának.
-          Azt hittétek nem látlak meg titeket? – kérdezi a szörny
Meglengeti a szárnyai, egyre magasabbra viszi Mariót és Toadot. Felhők felett repülnek, míg végre kitisztul az ég, lenézhetnek a földre. A kilátás gyönyörű, de Mario nem tud igazán lelkesedni, amíg valakinek a karmai közt van. Mi lenne, ha leejtené a Super Paratroopa?
-          Hmmm – gondolja a bátor vízvezeték-szerelő – Ha úgy tudnám intézni, hogy a megfelelő pillanatban ejtsen el… De hogyan?
Egy idő után a Super Paratroopa három feje közül az egyik megszólal.
-          Kezdek fáradni – jelenti ki. – Repüljünk közelebb a földhöz.
-          Én is fáradt vagyok – helyesel a másik fej – Az Óriás Keverő elég sok energiát kivesz belőlem.
Úgy tűnik, nem egészséges összekeverve lenni. Rengeteg toll hullik ki a Super Paratroopa óriási szárnyából. Mario megragadja az egyik titkos tollat.
-          A titkos fegyverem! – kiáltja
-          Mit fogsz vele csinálni? – Kérdezi Toad – Hé, mi lenne, ha meglengetnéd a szörnyek orrai alatt, hogy tüsszentsenek! Talán leejt minket!
-          Talán. – Mario gondolkodik egy pillanatig. – Vagy inkább megcsiklandozzam, hogy így bírjam rá, hogy letegyen bennünket? Neem! – mondja kisvártatva – A te terved jobban tetszik Toad!
Megvárja, amíg egy magas dombhoz érnek, mélyen a Koopa birodalom belsejében. Akkor meglengeti a tollat a Super Paratroopa alatt. Működik! Három különböző hang szólal meg:
-          Haaaaaaa! Aaaapciiiiiii!
A szörnyeteg tüsszentése olyan, mint a mennydörgés. Olyan erős, hogy még Mariót és Toadot is leröpíti. Egy bokorban érnek földet a dombtetőn. Ott bújnak meg amíg a Super Paratroopa el nem repül. Ellopakodnak a Bowser kastély faláig. Rengeteg őr van, de mind alszik.
-          Hogy tudunk bejutni anélkül, hogy felébresztenénk a Goomba őröket? – Kérdezi Toad
-          Nem tudom. – vallja be Mario – Pihenjünk egy kicsit, amíg kitalálok valamit.
Mario és Toad átosonnak az alvó őrök között. Már majdnem a kastélynál járnak, amikor hangos éneklésre lesznek figyelmesek:
 
Koopa Troopa, bimm-bamm-bumm!
Koopa Troopa, dirr-bele-durr!
Ki a legkegyetlebb?
Koopa Troopa! Így nevezz!
 
A buta dalocskából Mari arra következtet, hogy még több Koopa csapat érkezik. Gyorsan elvesz három érmét az egyik alvó őrtől.
-          Jobb, ha elbújunk Toad!
Toad körülnéz
-          Csak egy halom sziklát látok magunk előtt és egy pár bokrot mögöttünk. Melyiket válasszuk?
Mario és Toad a sziklák felé rohannak. Pont akkor érnek oda, amikor az őrök butácska dalukat énekelve elvonulnak mellettük. A sziklák között rejtőzködve a vízvezeték-szerelő és Toad megvárják, amíg elhal a zaj. Mario írást vesz észre a sziklán, pont az orra alatt. Ebédlő fal, 14 533. kő – olvassa – jellemző egy Koopa, hogy előre gyártott kastélyt vesz. Épp oda akar fordulni a csiperinashoz, hogy elmondja, hogy a kastélyból kimaradt követ között ücsörögnek, de a fő csiperinasnak saját felfedezései vannak.
-          Lehet már beszélni? – kérdezi Toad
-          Persze – mondja Mario
-          Akkor segítsééééég! – Toad kiáltása csobbanással és bugyborékolással ér véget.
Mariónak egy vízzel teli csőből kell kihalásznia.
-          Ráültem egy kőre, az meg a vízbe esett – nyögi Toad – Milyen hülye helyre tették ezt a csövet
-          Ez lehet a kastély főcsatornája. – kiált Mario
Félretolja a köveket, a víz kifolyik. Belenéz a nedves csőbe. Körülbelül másfél méter mélyen egy vaskaput lát, bonyolult számzárral. Mario összedörzsöli a kezét.
-          Csak ki kell nyitnunk azt a kaput és lesz saját titkos utunk a kastélyba!
Diadalmasan mosolyog. Ez a vízvezeték-szerelők paradicsoma!
-          Remélem, tudod, mit csinálsz. – Mondja Toad aggodalmasan
-          Bízhatsz egy vízvezeték-szerelőben. – Mario megpiszkálja a zárat. Csatt! – Ez könnyű volt.
Hirtelen eltűnik a lábuk alól a talaj. A kastély mélyebben fekvő csúszós csatornájába gurulnak. Toad körülnéz.
-          Itt nincs senki. Ez borzalmas!
-          Dehogyis! – mondja Mario és letörli a bajszát. – Én ismerem a környéket!
Előretör. Nemsokára kiérnek a csatornákból, s bejutnak a kastély alatt lévő titkos alagutakba. A föld alatti poros csarnokok egy útvesztőhöz hasonlítanak, rengeteg kijáratuk van. De melyik az igazi? Az egyetlen nyom egy tábla a falon. Ez áll rajta:
 
A Koopa kastély varázs ki/bejárata. Csak engedéllyel. Használata: Egyértelmű
 
-          Tudom, hogy rájövünk a megoldásra – mondja Mario – Remélem, nem varázslat. Próbáljuk ki a második megoldást – mondja Mario
Előrelép. Hirtelen vakító fényben eltűnik a világ. Furcsa erő ragadja meg Mariót, nyomja, húzza és hopp! Kiszabadult.
-          Utálok varázslattal utazni. – motyogja Mario
A szemét szorosan becsukta, amikor a varázslat elkezdődött. Most kinyitja, hogy megtudja, hol van. Mindenütt puha fehérség veszi körül. Mellette áll Toad. Felhőkkel vannak körülvéve, fenn a magasban! Négy érme lebeg a levegőben. Mario elkapja őket, mielőtt még lehuppanna egy felhőre.
-          Ez volt az utolsó alkalom. – mondja dühösen. – Soha többet nem bízom a varázs kijáratokban. Itt ragadtunk az Istenháta mögött, teljesen egyedül.
-          Valójában úgy tűnik, hogy teljesen egyedül vagyunk – helyesen Toad és körülnéz.
-          Úgy van! Elvesztettük a hercegnőt, Luigi és a királyt. – fröcsögi Mario mérgében – Ez a leghülyébb kaland, amelyen részt vettem. – bosszúsan körülnéz – Most mit csináljunk?
Abban a pillanatban ismerős berregés hallatszik. Mario és Toad a felhő szélére futnak és átnéznek a szélén. A rejtelmes keverő pont alattuk száll el!
-          Kövessük a gépet! – kiáltja Mario
-          De hogyan? – kérdezi Toad
-          Hát – mondja Mario – követhetjük innen fentről is.
-          Vagy lemehetünk a földre és onnan követjük. – Toad körülnéz. – Leugorhatunk arra a dombra – Egy közeli lejtőre mutat pont a lábuk alatt.
-          Rendben! – mondja Mario – Indulás! Az én módszeremet használjuk!
Elindulnak a felhőkön keresztül és követik az Óriás Keverőt.
-          Könnyebben menne, ha nálam lenne a repülőruhám – lihegi Mario, kifulladva a nagy rohanásban.
-          Legalább a lábunk nem fáj – mondja Toad – Ameddig a szem ellát, vattás fehérség van, puha, mint a fel…
-          Olyan nagy, mint egy párnareklám – jegyzi meg Mario
Átugranak egy felhők között támadt rést.
-          Ez eddig az egyetlen rés itt – mondja Mario – Elég vastagok lehetnek itt a felhők.
-          Kit hívsz te vastagnak? – panaszkodik az egyik felhő.
Mario hálás a felhőknek. Lassításra kényszerítik az Óriás Keverőt. Így nem nehéz nekik követni. Sőt még csökken is a távolság közöttük.
-          Nem olyan rossz! – mondja Mario. Aztán szájára teszi a kezét.
-          Mi baj van? – kérdezi Toad
-          Ahányszor ezt mondom egy kaland során, romlani kezd a helyzet – Mondja Mario – nem kellett volna locsognom.
-          Késő! – mondja a gyakorlatias Toad. Elsápad, és levegő után kapkod. – Bár, igazad volt.
Hangos szárnycsapások jelzik, hogy más is van a levegőben rajtuk kívül. Valami nagy. A Super Paratroopa. A hatalmas, zöld repülőszörnyeteg nagyobb, mint a legtöbb ház a Csiperke Királyságban – sőt még Brooklynban is. Mariónak és Toadnak a földbe gyökerezik a lába.
-          Ha nem mozgunk, lehet, hogy nem vesz észre minket – mondja Mario – Végülis kicsik vagyunk.
Eleinte úgy tűnik, szerencséjük van. Lehet, hogy elrepül felettük. De akkor a lény észreveszi Mario piros sapkáját a felhők fehér hátterében. A Super Paratroopa egyik feje elégedett dudálással visszafordul, és egyenesen feléjük indul.
-          Bárcsak újra szilárd talajon lennék – nyögi Toad futás közben – Örülnék, ha lenne néhány felhő közöttünk – A királyi csiperinas átugrik az egyik felhőcskére. – Sőt egy kőfal.
-          Ez jó ötlet!
-          Egy darab kőfalat nem látok – jegyzi meg Toad
-          Nem, én a felhőkre gondoltam – magyarázza Mario – Elbújhatnánk a felhőben.
Toad a fejéhez szorítja pöttyös sapkáját, hogy le ne repüljön.
-          Inkább lemennék – mondja
-          Bízzál bennem! – mondja Mario
-          Igyekszem! – mondja Toad bátran
Abban reménykedve, hogy le tudják ráznia Super Paratroopát, még mélyebbre gázolnak a felhőkbe. De minél messzebb mennek, annál nehezebben igazodnak el. Mario számolni kezdi a lépteit, abban reménykedve, hogy így könnyebb lesz visszatalálni.
-          Húsz, huszonegy, huszonkettő…
-          Leráztuk a szörnyet? – kérdezi Toad – úgy érzem, mintha 80 km-t futottam volna.
-          Örülnék, ha nem használnál számokat – lihegi Mario – Nyolcvanegy, nyolcvankettő
Végül visszanéz
-          Leráztuk. Most keressük meg a Keverőt.
Másik irányba indul el, tesz három lépést, majd kettőt, majd egyet. Megáll. Hol lehet az a keverő?
-          Gondolom, nem tudod, mennyit jöttünk? – kérdezi Toad-ot.
Toad nyög.
-          Mindent elveszítettünk, és mi is elvesztünk egy felhőrengetegben.
Mario és Toad sokáig bolyonganak a felhők között, amíg lefelé vezető lépcsőt találnak. Négy lépcsőn aranyérme van. Mario boldogan zsebre vágja őket. Toaddal együtt leugranak egy dombtetőre. Ismerős berregés jön az alattuk levő völgyből.
-          Az az óriás keverő! – mondja Mario – Keressük meg!
A hatalmas gépet nem nehéz észrevenni. Amikor Mario és Toad odaosonnak, Bowser egy keveréssel van éppen elfoglalva. Dry Bones és egy Piranha Virág megy be, és egy elszáradt, fonnyadt virág jön ki.
-          Ne felejtsetek szólni, hogy ezt még egyszer ne csináljam! – mondja Bowser – Jöhet a 19 136-os kísérlet. Egy Mikro Goomba egy Óriás Goombával.
Ez sem sikerült. Egy normális Goomba az eredmény
-          19 137-es kísérlet. – kezdi Bowser – Valami épp leszállni készül.
Ez egy nagy valami. Koopa lények menekülnek el az útból, hogy le tudjon szállni a hatalmas Super Paratroopa. Egy Goomba csúszik le a szörny hátáról Bowser lábaihoz.
-          Az emberrabló csoportos és Lemmy a kastélyban vannak. Megvan a két áldozat, akiket össze akartál keverni! – Értesíti Bowsert Goomba
-          Melyik kettő? – Kíváncsiskodik Bowser
Goomba egy listát tanulmányoz.
-          Peach Hercegnő, és az a rohadt vízvezeték-szerelő, Luigi
Mario és Toad levegőhöz sem jutnak. Bowser az Óriás Keverőbe ugrik.
-          Készüljetek a felszálláshoz! – kiáltja!
-          Stoppolnunk kell a keverőn! – suttogja Toad
-          Vagy mehetünk a Super Paratroopával. – mondja Mario – észre sem venne minket.
-          Inkább a keverővel mennék – suttogja Toad.
Megvárják, amíg a Super Paratroopa elrepül és a Koopa lények felmásznak a az Óriás Keverőre. Pont mielőtt a gép felszállna, előrerohannak és az aljába kapaszkodnak. Nem a legkényelmesebb módja a repülésnek. Mario karjai gyorsan elfáradnak. Felkapaszkodik egy kis párkányra és felhúzza Toadot is. Hátradőlnek és élvezik a kilátást. Alattuk terül el a Csiperke Királyság. Látják a Vízföld kék színeit és a fűföld lankás dombjait.
-          Nagyon szép innen – mondja Toad – Kár, hogy nincs repülőruhám, úgy akkor mehetnék repülni, amikor csak akarok.
-          Szerintem a Csiperkék nem használhatják – mondja Mario – Lehet, hogy a király megengedné, hogy használd az egyik repülőszőnyeget
-          Persze – mondja Toad – Olyan hálás lesz, amikor megmenthetjük, hogy bármit kérhetünk majd tőle.
Eszükbe jut az első küldetésük és inkább figyelnek. Megjelenik előttük úti céljuk: A Koopa Kastély. Ahogy az óriás keverő leszállni készül az egyik rovar csapattag, Rocky áthajol a peremén és megszólal.
-          Hé! – kiáltja – Valami tál az aljához ragadt.
Észrevette őket.
-          Pech! – mondja Mario
-          Már majdnem a kastély kapujánál vagyunk. Talán le kellene ugranunk – Javasolja Toad
-          Vagy úgy tehetünk, mintha ugranánk és megkapaszkodunk újra az aljában – mondja Mario – És amikor már közelebb érünk a földhöz, majd leugorhatunk és futunk.
-          Menjünk a főbejárathoz! – mondja Mario Toadnak
Hajrááá! A földre vetik magukat és előrekúsznak.
-          Nem volt könnyű – suttogja Mario – De eljutottunk a Koopa kastélyig.
Toad kételkedve nézi az ajtót.
-          A kérdés az, hogy jutunk be.
Mario sóhajt. Mióta utoljára járt itt, hogy megmentse a hercegnőt, Bowser Koopa új zárat tetetett az ajtóra. Ez két fogaskerékből áll. Mindkettőn Bowser csúnya arca látható.
-          Olvastam erről a Napi Csiperben – mondja Toad – A baloldali kereket a jobb oldali körül kell tekerned. Ha rájössz merre fog állni a bal oldali keréken a kép, kinyílik az ajtó. De helyesen kell tippelned!
-          Ez elég bonyolultnak tűnik – Mario keres valamit a zsebében, amivel be tudnám törni az ajtót. – Lehet, hogy jobb lenne, ha betörném.
-          Ne! Az túl zajos! – Tiltakozik Toad. A zárra néz – Szerintem fejjel lefelé fog állni.
-          Szerintem meg egyenesen fog állni – mondja Mario – De elég a találgatásból – A kerék felé nyúl – Nézzük meg!
Kis babrálás után a kerék a helyére ugrik, és az ajtó kinyílik.
-          Látod? – mondja Mario Toadnak. – mondtam, hogy Bowser egyenesen fog állni.
Végigmásznak a sötét kastélyon és keresik a barátaikat. Mindenfelé összekevert őrök állnak. Csapdákra kell figyelniük: Csúszós ágyúkra és láva gödrökre, és a Koopa ház egyéb veszélyeire.
-          Aau! – kiáltja Mario, amint megbotlik valamiben – most botlottam meg életemben először porban!
De jutalma is van. Amikor Mario elesik, beveri a fejét egy kockába a földön, amelyből hat fényes érme potyog ki. Végre Toad és Mario rábukkan Csipilla börtönére. Egy kis cella tele újságokkal. A szagából ítélve valaha halat csomagolhattak benne.
-          Mario! Toad! Megmentettetek minket! Jaj, de jó! – kiáltja a hercegnő – Szörnyű volt! Elhasználtam az összes zsebkendőmet, és Luigiét is, mire annyira le tudtam törölni ezt a széket, hogy rá lehessen ülni – A hercegnő láthatóan ideges – És nézzétek, hogy a szörnyeteg Bowser mit művelt Apuval!
Mario ekkor veszi észre, hogy egy őr is van a cellában. A lény a király pufók arcát és hagyma alakú koronáját viseli, míg a teste egy Koopa Troopáé.
-          Felség! Teljesen össze van keveredve! – kiált Mario döbbenten!
-          Rám ne is figyelj! Hozzászoktam már! – mondja a Király-Troopa őszintén. Ránéz a hercegnőre. – Kedvesem, lehet, hogy Mario még a keverés előtt meg szeretné menteni az öccsét.
-          Igaz – mondja a Hercegnő – Mario, Bowser bele akarja tenni Luigi egy keverőgépbe.
-          Szentséges szennylé! Meg kell mentenem! – mondja Mario – Egy pillanatra elgondolkodik. – De lehet, hogy előbb inkább titeket kellene kiszabadítanom. Meg kell mentenünk Luigit! Hol van az óriás keverőgép?
A Hercegnő megvonta a vállát.
-          Nem tudom
A király-Koopa Troopa kombináció felemeli a kezét.
-          Bowser egy buta Koopa Troopáva kevert össze engem, de furcsa, módon kétszer olyan okosnak érzem magam.
-          Tudja, hol a keverő? – kérdezi Mario gyanakodva.
-          Nem egészen – mondja a király Troopa – De kikövetkeztettem, hol van az egyetlen hely a kastélyban, ahol lehet. Odavezetlek titeket.
-          Hmmm! – mondja Mario elgondolkodva
Nem biztos, hogy megbízhat ebben a lényben. Csak félig király. A másik fele tiszta Koopa.
-          Oké – Mondja Mario a király Troopának – mutasd az utat!
A király Troopa sietve vezeti a csapatot. Valahányszor egy kanyarhoz érnek, egy pillanatra körülnéznek, majd továbbmennek. Körülöttük teknőclábak dobogása hallatszik.
-          Ez veszélyes! – tiltakozik Mario – Mi történik, ha egy zárt ajtót találunk magunk előtt és mögöttünk meg őrök vannak?
-          Mindjárt kiderül – mondja a Hercegnő, amint reménytelenül nyomkodja a nagy vaskaput.
A lábdobogás egyre közelebbről hallatszik.
-          Trükkös zár van rajta. – magyarázza a Király Troopa – A kapu mintája Bowser feje. Absztrakto Tortuga, a nagy teknőcművész készítette. Ha meg tudod rajzolni a képet anélkül, hogy felemelnéd a tolladat, az ajtó kinyílik. De jó helyen kell kezdened. – A király Troopa összeráncolja a homlokát. – Nézzük csak, hol is kell kezdeni? A korona hegyénél, vagy Bowser orra alatt?
-          Ezt majd én kitalálom, Felség! – mondja Mario türelmetlenül. – Másra nincs szükségem?
A király Troopa kissé megsértődik.
-          Na persze – válaszolja – A megfelelő aranytoll is kell.
-          Milyen toll? – Kérdezi Toad
Mario előveszi az aranytollát.
-          Az A pontról indulok erre… hmmm, ez nem is olyan egyszerű. Várj! Ha előbb a duplahurkot rajzolom, és utána Bowser haját, aztán körbe a fején… Úgy! Rendben van!
Mariónak sikerült megrajzolni Bowser képét anélkül, hogy felemelte volna a tollát. Csodák csodája, az ajtók kinyílnak és Bowser tróntermében találják magukat. Hatalmas csarnok, tele több ezer képpel a Koopa családról. Az eredetik is ott vannak Bowser penészes trónja körül és egy doboz Koopa Kóla mellett vitatkoznak.
-          Micsoda időzítés! – Bowser széles, zöld mosollyal fogadja a jövevényeket. – most már nem kell értetek küldenem!
A trón körül több Koopa lény áll, mint amennyit Mario valaha is együtt látott. Mind az Óriás Keverőt nézik, mely a terem közepén áll. A gép előtt Luigi áll, karjait a Kalapács Fivérek fogják le. Az Óriás Keverő már be van kapcsolva; szédítő, összekevert hullámok áradnak szét a teremben.
-          Annyira össze vagyok zavarodva! – mondja Mario imbolyogva.
Egy lebegő téglának esik, amelyből 7 aranyérme pottyan ki.
-          Ne izgulj! – mondja Bowser, a mindig udvarias házigazda.
Összedörzsöli mocskos teknőc mancsait, amint csapatai körbezárják a jövevényeket.
-          Na, most már itt az egész csapat – kiáltja vidáman – Most kipróbálhatok néhány nagyon érdekes kísérletet.
Koopa Troopák ragadják meg Marióékat.
-          Az első kísérletem – jelenti ki Bowser – Hármas cserét csinálok. – Diadalmasan vigyorog. – Próbáljuk meg Mariót, Luigit és egy Koopa Troopát. Az eredmény, egy ugráló, verekekedő, buta Troopa lesz.
-          Te vadállat! – kiáltja a Hercegnő.
-          Igen, az vagyok – helyesel Bowser.
Mariót a keverőhöz lökdösik, az öccse mellé. Egy különösen butának tűnő vörös Koopa Troopa köti őket össze. Luigi a felettük lebegő kőtábla felé mutat az orrával.
-          Amikor utoljára itt voltam, egy csillag volt benne. Ha le tudnánk ide hozni, sérthetetlenek lennénk – suttogja Mariónak.
-          Tudom már, hogy hozuk le! – Elhajítja Troopát a csillagtábla felé.
De mivel a keverőgép már járt, Mario dobása kissé bizonytalanra sikeredik.
-          Eltaláltad! – kiált Luigi – most ugorj Mario!
A Csillag, egy fényes kék csillag, leereszkedik a keverőgépbe, amikor Marióék beleugranak. Ha meg tudják érinteni a csillagot, sérthetetlenek lesznek. A tál egy pillanatra megbillen, majd egy durranással megáll. Két fej kandikál ki egy óriási résen: Mario és Luigi.
-          Hé! – mondja Mario – Két fej tényleg többet ér, mint egy.
Kiugranak és akkor látszik, hogy egy testük van. A Dupla vízvezeték-szerelő kétszer akkora, mint Luigi és a legyőzhetetlenség fénye sugárzik róla, amit a Csillagnak köszönhet. Amikor a Koopa hadsereg meglátja a Super dupla Mario Fivéreket, pánikba esnek.
-          Fussatok! Bújjatok el! – Kiáltanak a Troopák, s egymáson átesve menekülnek.
A káosz eluralkodik. Egy Koopa Troopa a levegőbe repül és egy másik kőtáblát talál el. Húsz aranyérme esik ki belőle. A Koopa kölykök megpróbálnak harcolni, de a Super Dupla vízvezeték-szerelők kettesével ugrálnak a fejükön. Lemmy ijedtében elájul, amikor látja, hogy Mario és Luigi felé közeledik. Bowser trónja mögé ugrik. Az erős vízvezeték-szerelők az Óriás Keverőbe ugranak és táncolni kezdenek rajta. Másodperceken belül csak ócskavas marad a szörnyű gépből. Mire a Super Dupla vízvezeték-szerelők Bowserhez jutnának, a vezért sehol nem találják.
-          A fenébe! – kiált a Luigi-fej – Titkos kijárat van a trón mögött
-          Én is látom – A Mario-fej a trón mögé néz és a homlokát ráncolja. – Tizenöt éves maradékok vannak itt felhalmozva, egész a plafonig. – Aztán elmosolyodik. – Nem baj, legközelebb elkapjuk. Most inkább szét kellene választanunk az összekevert lényeket.
Csipilla elgondolkodva áll.
Talán egy levesszűrővel… - javasolja.
 
Fordította: Bíró Eszter - 1992

1 komment

Címkék: könyv mario

A bejegyzés trackback címe:

https://thelegendofzelda.blog.hu/api/trackback/id/tr221865618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicikliző medve 2013.01.31. 15:05:30

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt. Emlékszem, egyszer találtam benne egy olyan útvonalat, hogy négy lépésből végigjátszottam a könyvet :)
süti beállítások módosítása