HTML

The Legend of Zelda

A The Legend of Zelda játékszériával kapcsolatos személyes élmények beszámolója.

Utolsó kommentek

  • Kit Fisto: Én is vettem sokáig, a CoV és a Guru mellett. Nekem C64, majd Amiga volt akkoriban. De sorban hagy... (2018.02.24. 09:31) 20 éves az 576 KByte
  • Bicikliző medve: Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt. Emlékszem, egyszer találtam benne egy olyan útvonalat, hogy... (2013.01.31. 15:05) A nagy kavarodás
  • supermario4ever: Erre sokféle magyarázat van. Lehet fogni arra, hogy az 576 Konzol a Playstationt részesítette előn... (2012.04.09. 07:56) A Nintendo őse Magyarországon - Elektor Kalandor
  • zola2000: "Hát mert ahogy megjelent a Playtstation úgy tűnt el itt a Nintendo a köztudatból." ps3: 60millió... (2012.04.08. 16:46) A Nintendo őse Magyarországon - Elektor Kalandor
  • KertelendiElemer: Sziasztok! Ajánlanék egy szuper dolgot, talánveletek is előfordult már, hogy egy CD-t, DVD-t, aka... (2011.12.13. 17:34) eBay használati segédlet
  • Utolsó 20

SakuraCon 2010

2010.04.26. 01:08 supermario4ever

Hát nagyon későn jött meg a hangulatom a SakuraConra. Valahogy nem is csoda. Mert maga a helyszín, és a programok nagyon éreztették, hogy ez nem az a fajta con lesz, amit eddig megszokhattunk. És igen... Ez a SakuraCon most sok mindent alulmúlt. De lássuk, hogy alakult a hétvége.

Pénteken a 13.18-as vonattal mentem. Az egyik osztálytársam vitt ki az állomásra, mert most sem kevés csomaggal mentem, az alábbiakat vittem:

  • Nintendo GameCube konzol
  • Nintendo GameCube játékok
  • GameBoy konzol
  • GameBoy Color konzol
  • GameBoy és GomeBoy Color játékok.

Hálásan köszönöm az osztálytársamnak Andinak, hogy elvitt az állomásra, mert már csak az az idő, amíg kivittem a vonathoz a cuccaimat, egyértelműen azt igazolta, hogy ha 3 hete nagyon fájt mind a két kezem, akkor most megszakadtam volna. De a nagy hülyeségemet már itt elkövettem. Otthon felejtettem a 90%-os szelvényemet. T_T Így diákjegyet kellett vennem... Úgyhogy elhatároztam magamban, hogy májusban megajándékozom magam egy utazással, amikor még viszek ki cuccokat, még elválik, hogy miket. De szerencsére Pesten ott volt bagszi, és segített vinni a cuccokat hozzájuk. Ott este vacsoráztunk, mert elbeszélgettünk, elneteztünk, meg kényeztettem bagszi macskáját, aztán hamar aludtunk.

Szombat reggel meg elég hamar keltünk, egyikőnk sem tudott aludni. Úgyhogy reggel 7 után már elindultunk. Bagszi egy darabig velem állt sorba, majd fél 9-kor el kellett indulnia a MAT pultot rendezni. Aztán egyedül álltam sorba. Akartam hallgatni Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-jét, de bagszinál maradt a fülhallgatóm, úgyhogy ez a program ejtve. -_-' Így a körülöttem lévőket hallgattam, közben kerestem ismerősöket. Megláttam Young Linket, és Ákost, de már ment a sor, és nem akartam kijönni belőle. A jegyosztás most sem ment valami gyorsan, de most legalább 2 ember intézte. De az volt az érdekes, hogy az egyik lány az egy napos jegyeket intézte, a másik pedig a két naposat. Az a lényeg, hogy bejutottam. Az épületbe elvileg 10-től engedték be az embereket, de ez természetesen miért lenne így... -_- 10.20 körül indult meg a sor.

Mivel nem érdekelt a Video Game Awards, ezért felmentem a 2. emeletre megnézni a karaokét. Látom, most minden gördülékenyen ment. De nem maradtam ott sokáig mentem megnézni a 25-ös pavilonba az árusokat. Egy helyen volt Zelda manga, csak épp Ocarina of Time nem volt, úgyhogy azt nem vettem. Viszont volt egy árus, Animeland, mely több mindent forgalmaznak, többek között japán CD-ket is. Azt mondták, hogy nehezen beszerezhető CD-k beszerzését is vállalják, csak írjam meg E-mailben, hogy mi kell. Kérésük parancs, már meg is írtam, hogy egy Masami Okui: Do-can és egy limited edition Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-kre vevő lennék. Nos, azt gondolom, hogy a lecke fel van adva. ^^'

Amikor visszamentem, egy régi-új ismerőst, Duongot láttam meg a XBOX360-oknál. Nem is értem miért nem lep meg, hogy a konzoloknál van. ^^' Közben láttam, hogy a karaokénál lehet jelentkezni, gyorsan fel is irattam magam. Ekkor a RAY the Animation: Yuunagi dalát énekeltem. Egész jól ment. Visszamentem a helyemre, kicsit később megjelent Duong is, egy sorral előttem ült. Beszélgettünk egy kicsit, aztán el akartam menni, rábíztam a táskámat, meg a Nintendo DSi XL-emet. Megnézte, kipróbálta a Mario vs. Donkey Kong: Minis March Again játékot, tetszett neki, elszórakozott vele. Eközben még egyszer kimentem énekelni, ekkor Okui Masami: OVER THE END dalát énekeltem el. Mondtam Duongnak, hogy tanuljon egy kis művészetet. ^^' Na most nem magamra gondoltam, hanem a dalra, amit elénekelni fantasztikus érzés volt. Ahogy bejött a zene, egyből libabőrös lettem, annyira szeretem ezt a dalt, és énekelni fantasztikus volt. Csak a refrénnél vannak nagyon erős hajlítások. Azokat kicsit félénken tettem meg, nem is sikerült tökéletesen. Azért nem mertem bátran énekelni, mert féltem, hogy akkor meg túlugrom a magas hangot. Közben megjelent Andi (Leea) is. Nagyon extrém cosplay ruhában. Nagyon jól nézett ki. Sokat beszélgettünk. Szegényt sajnáltam abban a cipőben, teljesen bedagadt benne a lába. Nem sokkal ezután jött a verseny, amit izgatottan vártam. Ugyanis Tukeinon egy nappal a con előtt írta a fórumon, hogy készüljenek azok is, akik nem kerültek be a döntőbe, mert várólistások lesznek. Na ez felcsigázott, mivel a várólistások közül első vagyok. És már az elején biztosra volt mondható, hogy énekelni fogok én is, mert már az első versenyző nem jelent meg. És elég sokan nem jelentek meg. Egyvalaki mondjuk igazoltan volt távol, mert lebetegedett. Úgyhogy mind a négyen sorra kerültünk. A hallott versenydalokat Duonggal elemezgettük. Látom, eléggé ért a szakmai énekhez, egész jól kritizálta a versenyzőket. És nagyjából egyet is értettünk. Volt olyan, akiről elkönyveltük, hogy na, utolsónak is kell lenni valakinek. De én pl. Narumit egyből kikiáltottam gondolatban elsőnek. Lement minden versenyző, és mivel senki nem jelent meg a hiányzottak közül, így sorra kerültem, tehát He is my Master: TRUST. Saját magamtól voltam ledöbbenve... Ilyen jól még soha nem ment a dal. Egy-két volt apró hiba, de szinte tökéletesen úgy ment a dal, ahogy elképzeltem. Úgyhogy nagyon elégedett voltam. A hangfelvétel kapcsán az volt a legfőbb kritika, hogy nem volt meg eléggé a beleélés, és többször is úgy hangzott az énekem, mintha erősen koncentrálnék. Aláírom, ez igaz. Ugyanis úgy énekeltem fel a dalt, hogy már elég jól ment, de nem 100%-osan. És ott koncentráltam nagyon, ahol tudtam, hogy nehezen ment. És kicsit ideges is voltam, hogy egy nappal előtte tudtam meg, hogy a várólistások sorra kerülhetnek. És már az eddig megszerzett gyakorlatból is kiestem... Ennek ellenére nagyon jól ment. Vártam is az eredményhirdetést, hogy remélem, hogy jobb helyet kaparintok meg, erre 16. lettem a 19-ből... És ez engem komolyan bosszant, úgy érzem, hogy egyre jobban megy a verseny éneklés, mégis egyre rosszabb helyezést kapok. Hogy is van ez? De ez mind semmi. Eredményhirdetés. Harmadik helyezett, jó, második helyezett, jó, első helyezett... Hát fogtam a fejem. És gondolatban bokán rúgtam a zsűrit. EZ ELSŐ??? Pont ez volt az egyik olyan ének, melyről azt beszéltük Duonggal, hogy valakinek utolsónak is kell lenni. DE NEM HÁTULRÓL! Ez talán még jobban kiakasztott. Az első Nodame Cantabile endinget énekelte. Aki nem ismerné, ez az:

Azért nagyon jó ez a dal, mert hihetetlen élethűen énekli az előadó, hogy alakul ki benne a szerelem, az az érzés, hogy mennyire jól érzi magát, ugyanakkor nem tudja szavakba önteni az érzéseit, a refrénben szinte kapkodja a levegőt, annyira magával ragadta az érzés. Ellenben a mostani előadás nekem nagyon monoton volt, egyáltalán nem éreztem ezt az érzést, hangilag se ment hozzá a dal, úgyhogy...

Na mindegy, ez van... Mindenesetre, hogy melyik lesz a következő versenydalom, azt már kigondoltam: Okui Masami: Souda, Zettai. Tessék megcsodálni a videoklipjét:

Több szempontból is alkalmasnak tartanám ezt a dalt. Egyrészt hangilag megfelel nekem, másrészt erre talán nem mondják azt, hogy nem nekem való... harmadrészt, meg ha 100%-ra megtanulom ezt a dalt, akkor nagyon jó bulit lehet ezzel csinálni. De visszatérve a mai napra, lett volna még egy interjú az összes karaoke versenyzővel, amit szándékosan kihagytam. Ja, és még az sem tetszett, hogy velem holtversenyben 16. egy olyan srác lett, akinek marha jó a hangja, és az egész énekstílusa nagyon tetszetős volt. És őt is hátrasorolták.

Meg bagszi is előkerült, hogy összecsomagoltak, menjünk haza. Miközben mentünk, bagszi olyan szörnyű dolgokat mondott az egész SakuraConról, hogy alig tudtam elhinni. Nagyon akarta, hogy írjak ki mindent a blogomba, mert a MAT úgyis kiír mindent a honlapjára, de én ezt még nem merem. Nem kételkedek abban, hogy nem igaz, de ő is csak azt mondta, amit a MAT-osoktól visszahallott. De ha tényleg igaz, akkor már olyan dolog, amit jogi úton kell érvényesíteni. Na de hazaértünk. Este már nem voltunk sokáig fent, mert mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Én még este játszottam egy kicsit DSi-n a Mario vs. Donkey Konggal.

De kipihenten ébredtünk vasárnap. De bagszinak ma 7.30-ra kellett ott lennie, mert hazavitte a kasszát, és vissza kellett idő előtt vinnie. Én meg most nagyon nem akartam sorban állni, ezért elhatároztam, hogy teszek egy kört a Hungexpó körül. Közben Okui Masami: Ma-KING CD-jét hallgattam. Nagyon szeretem a CD borítóját, mert kedves, barátságos, és pont az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége:

Ez a haj nekem nem tetszik. 1997-es az album, 29 éves volt ekkor, de öregíti ez a haj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon jó volt sétálni. Úgy mentem körbe, hogy a főbejáratnál jobbra, Pillangó utcai megálló, Örs Vezér Tere, majd vissza. Az Örsnél kicsit tanácstalan voltam, hogy merre is menjek, de hamar meglett az út. És nagyon jól eltelt az idő. Olyan 5-6 km-t sétáltam, és egyáltalán nem fáradtam el. Már rég eltelt 9 óra simán bejutottam. Ott még nem akartam sorban állni, volt még fél óra, úgyhogy leültem egy erre alkalmazos padféleségre. Most azonnal megindult a sor 10 órakor. Gyorsan be is jutottunk. Most is felmentem a karaoke terembe, láttam, hogy most is minden rendben ment, úgy tűnt, hogy most az a kivételes alkalom adatott meg a karaokésoknak, hogy minden rendben ment. Most előadtam RAY the Animation: Mitsu dalt, amit még tegnap este irattam fel, de már túl késő volt. Nem ment jól, hallatszott, hogy nem énekeltem be, szinte végig hamis volt. Utána még egy dalt énekeltem: Slayers: naked mind. Ez már sokkal jobban ment. Szerintem át tudtam adni azt az érzést, hogy mennyire szeretem ezt a dalt. Utána kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek egy kicsit Tukeinonnal. Egyszerűen tudni akarom, hogy mi alapján pontoznak, és hogy miért bukok el mindig, holott véleményem szerint egyre jobb vagyok. De nem tudtam elérni, mert láttam, hogy nagyon elfoglalt volt, hamarosan elkezdődött a csoportos karaoke verseny, és nagyon készülődött, úgyhogy hagytam. Leültem a helyemre, és hallgattam a csoportos karaoke részt vevőit. Most nem tudtuk Duonggal elemezni a csoportos karaokét, mert PSP-zett. Valamelyik Tekkennel játszott. Hát azért kíváncsi lennék az eredményre, mert szerintem egyik sem volt annyira jó, hogy első lehessen. Vagy hamis volt valamelyik, vagy mint duó nem voltak jók, mert nem csengtek össze a hangjuk, vagy egyszerűen rossz volt az előadásmód. Az eredményt már nem vártam meg. Időközben találkoztam Csibivel a vásártéren. Eljött velem a konzolokhoz. A Wiik foglaltak voltak, így az egyik lány felajánlotta, hogy PSP-zzünk az általa nyújtott gépen. Ugyanaz a rendszer volt, mint Animekarácsonyon, hogy hozzájuk volt láncolva a PSP. Én ezt most is megalázónak tartom. De a LittleBig Planet játékkal játszottam, nagyon aranyos volt. Egy helyre nem tudtam eljutni, ott Csibi segített. Eljátszogattunk vele. Ő ment le a barátnőihez, én meg vissza a karaoke terembe. Amikor megint lementem, az ajtónál összefutottam Duonggal, épp büfébe akart menni. Elkísértem, közben beszélgettünk. A kijárat után egyből megjelent valaki... egy elvileg férfinek tűnő egyén, aki a Tokyo Mew Mew-ből Ichigo Momomiyát cosplayelte. Micsoda szerencse, hogy épp étkezni megyünk. ^^' Na mindegy, adjunk teret a nemi identitászavarnak is. Először egy termen keresztül akartunk hátramenni, de a kijáratnál nem engedtek át minket, így visszafordultunk. Hátul volt egy ilyen grilles büfé csillagászati árakkal, és a kiszolgálás... Inkább ne is firtassuk. Ott vett magának pitában gyrost. Utána megnéztük a 25-ös pavilont, feljutottunk az emeletre, ahol rajzok voltak kiállítva. Némelyek nagyon jók voltak. Ott volt az Ákos (Necrokid) rajza is. Visszamentünk a karaoke terembe, közben kipróbáltuk Wiin a Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III játékot. Egyikönknek se ment, de én nyertem. A karaoke teremben már lassan pakoltak össze, mert csak 16 óráig volt lehettek ott. Még két dalt szerettem volna elénekelni, de már nem volt lehetőség. Úgyhogy kimentünk a PS3-akhoz. Ott volt Csibi és Levi is. Egyszer Duonggal játszottam Naruto Ultimate Ninja Storm-ot. Hát sokkal bonyolultabb, mint a Wiis verzió, meg azért érezhetően komolyabb. Úgy-ahogy ment, de nyilván nem én nyertem. Aztán még egy menetet lenyomtam Levivel, kicsit beszélgettünk, orvul lefényképeztem a Csibit (szegény, utálja a fényképezik ^^') aztán lassan mentünk. Én és Csibi még elmentünk bagszit megnézni, beszélgettünk, én meg haza akartam menni a 17.24-es vonattal, úgyhogy lassan indultam. Csibi még elkísért a kijáratig, aztán mentem a Kőbánya-felső állomáshoz. Csak 2-3 perc volt a vonat indulásáig. Elkezdtem vadul keresni a vonatjegyet. Nincs meg, most mi legyen? Megjött a vonat, még mindig keresem. Úgy döntöttem, hogy akár van jegy, akár nincs, én felszállok. Hát mikor menjek haza? Az előtérben még kerestem a jegyet, már nagy nehezen beletörődtem, hogy megbüntet a kalauz, mire előkerül a jegy... -_-' És nem ez az első eset, amikor a szívbaj kerülget, mert nem találom a jegyet, egyszer tényleg nem lesz meg. De megúsztam. Hazaúton Nana 3 mangát olvastam, amit a conon vettem. Ezzel mentem Szolnokig (mive nem ment tovább), majd gyorsvonattal haza.

Hát, összességében nem volt annyira jó, bár tény, hogy a vasárnap jobb volt, mint a szombat. Jó volt találkozni ismerősökkal, sok régi hangulat, érzés tért vissza bennem is. És ha tényleg igaz minden, amit bagszi mondott, akkor nagyon érdekes 2010-es év elé nézünk animeconok szempontjából.

Végezetül egy Okui Masami dallal zárnám eme postot:

2 komment

Címkék: nintendo mario ocarina of time offpost

A bejegyzés trackback címe:

https://thelegendofzelda.blog.hu/api/trackback/id/tr471951623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tukeinon 2010.04.26. 22:55:28

Ugyan nem akartam a blogodban válaszolni, de végül mégis így döntöttem. Visszatérve egy régebbi bejegyzésedre, amit akkor írtál, amikor kihirdettük azt, kik kerültek be biztosan a versenybe.
Először is ez igaz, hogy aki nem került be, az okkal nem került be. Ez nem jelent plusz hátrányt, egyszerűen annyit jelent, hogy azok, akik bekerültek, akkor jobbak voltak nála (ennek pl tökéletes példája Betty-chan, aki egészen szép eredményt ért el, pedig a beküldött hanganyag nem utalt ilyen méretű lehetséges - és lett - javulásra). Ezen egyszerűen nincs mit kombinálni.
Te sem gondolhatod, hogy az a zsűri számára bármit is jelent az értékelésben, hogy ki mikor küldte be a felvételés. Pont az volt a lényege ennek a rendszernek, hogy ne számítson. A dal kiválasztása sem számít a zsűri számára, de neked könnyítés, ha olyan számot választ, amit könnyebb elénekelni, közelebb áll a hangodhoz.
Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy Masami rajongótábora főként férfiakból áll, mert ha megnézel egy férfi énekest vagy énekes csapatot, ott is zömével inkább az ellenkező neműek tartoznak a rajongótáborába. Ez így van rendjén. Ez azonban nem szempont egy zsűri értékelésnél.
Elismerem a javulást, de vedd azt figyelembe, hogy nem egyedül te gyakorolsz. A többiek úgyszintén sokat gyakorolnak és bizony rajtuk is hallatszik ez. Az, hogy sokat gyakorolsz, még nem feltétlen azonnal jelent biztos azonnal sikert. Deedo eddig minden(!) karaokeversenyen indult és mostanra sikerült eljutnia oda, ahova.
Kérdezted az értékelési szempontokat. Néhányat kiemelnél közülük:
- a dallam pontos ismerete
- a szöveg pontos ismerete, megfelelő kiejtése
- hangtisztaság
- érzelmek átadása(!)
- kommunikáció a közönséggel(!)
- valami előre nem ismert plusz, amit hozzáadsz
És még sok más, de ezek nagyon fontosak. A legnagyobb különbség egy verseny és egy hagyományos karaoke között az, hogy míg a hagyományos karaoke az énekesről szól, arról hogy Te érezd jól magad, addig a verseny kizárólag a közönségről és a zsűriről. Ha veszel hivatásos egy írót, hiába akar bármit is írni, ha a kiadó azt mondja, hogy az nem eladható a célközönségnek, akkor az író akarata ellenére is módosítja a történetet. Ha egy történet kelendő, hiába van már elege belőle az írónak, ha az kell az olvasóközönségnek, a kiadó igenis megköveteli a folytatást. A versenyen is így van.
Nagyon fontos az, hogy igenis átadd érzéseidet a közönségnek, hogy megmutasd. Ha szereted a számot, vagy vidám számot választottál, akkor mosolyogj az ének közben. Azd mondtad, hogy Deedot utolsónak vélted (??????????). Az ő hangja nagyon érdekes, egészen más, mint az eredeti, de ez nem jelent semmi rosszat. Máshogy adta elő, mint az eredeti, mégis teljes pontossággal. Mosolygott végig, kifejezetten mutatta, hogy boldog az éneklés közben és ez rárakad a hallgatókra is. Végig figyelte a visszajelzésgeket. Artikulált, szépen ejtette ki a dalszöveget. A mikrofont is tökéletesen tartotta. Nem görcsölt a szám közben, bátor volt, természetesnek hatott az előadása. El nem tudom képzelni mi bajotok lehetett vele, gyönyörű előadás volt és nagyon látszott rajta, hogy rengeteget gyakorolhatott.
Amin neked tudnék ajánlani első soron (és ezt Mystrának is mondtam), próbálj a hangodhoz közelebbi éneket választani. Próbálj ki egyszer egy férfi vokált is és mutasd meg nekünk (megjegyzem hagyományos karaokén egyértelmű, hogy énekelje mindenki azt, amit szeret, de versenyen más szempontot érdemes figyelembe venni). Érződik rajtad, hogy mivel nehéz számot választasz, ezért görcsösen próbálod hibátlanul elénekelni. Emiatt nem szavakat, mondatokat, érzésekt adsz át, hanem szótagokat. Pl. nem azt mondod, hogy "kokoro", hanem hogy "KO - KO - RO". Ez nagyon nem mindegy.
Írtad Aiont is. Én nagyon szeretem Aion előadásmódját. Ő kifejezetten arra megy rá, hogy a közönségnek tetszen. Hangtechnikailag van még rengeteg javulni valója, illetve jóval többet kellene a dallamot gyakorolnia. Ez versenyen ugye elengedhetetlen, de ettől is kifejezetten élvezetes előadásai vannak. Amíg azonban nem tanulja meg a szöveg helyes kiejtését és a dallamot, addig nem tud előrébb jutni.
Jobban kellene képezni a hangodat is. A nagyon mély hangok nem jönnek ki neked, de már a túl magasak sem. Elhalkulsz ilyenkor, vagy kicsit áthelyezed a hang magasságát.
Még egy nagyon fontos dolog. Ne állj soha negatívan egy rendezvényhez előre. Így még egy jól sikerült rendezvény se fog tetszeni az embernek. Pozitív hozzáállással sokkal jobban érezheted magad. A másik pedig a kitartó gyakorlás és nem elkeseredés!

supermario4ever · http://supermario4ever.blog.hu 2010.04.26. 23:33:44

Szia Tuki!
Köszönöm szépen a választ! Remélem, hogy te is érezted, hogy nem veszekedni akarok, már csak azért sem, mert kedvellek titeket, csupán magyarázatot, amit hálásan köszönök neked.
Kezdjük a végén: Ami a negatív hozzáállást illeti, az azért volt, mert ott van nekem egy MAT-os ismerősöm, bagszi, aki elég sokat tud, és sokat mondott nekem, és láttam is, és most már ne is titkoljuk, hogy ez csak látszólagos együttműködés volt a MAT-tal a Mangafannak. Ez alapozta meg a negatív hozzáállásomat a conhoz, de az, hogy én láttam, hogy a karaokéval nagyjából minden rendben ment, ennek örültem is.
Ami a hangfelvételt illeti, most így visszagondolva, talán jogos volt, hogy akkor hátra lettem sorolva, mert emlékszem, hogy bár sokat gyakoroltm a dalt, de nem eleget. Ráadásul a fórumba is írtam, hogy akadozott a felvétel (ez talán még hallható is volt) és legalább 15× mentem neki, kicsit ideges is lettem tőle. Úgyhogy az jogos volt. Csak a versenyen én magamon azt éreztem, hogy sokkal jobb voltam, de a hang magasságában igazad van. És a dalok nehézségében. Amikor Okui Masami: OVER THE END dalát énekeltem, annak a refrénjében próbáltam felvinni a hangomat ott, ahol kell, csak nem voltam eléggé bátor, és inkább... ahogy te is írtad. A Slayers: naked mind dalában pedig a második refrén végén próbáltam felvinni a hangomat, ahogy az énekesnő tette, de nem ment, ezért inkább megálltam. És úgy érzem, hogy sikeresen megcsináltam azt a blogomban, hogy bár kritizáltam másokat is, de azért magammal szemben is kritikus vagyok. Ami a beleélést illeti, ahhoz az kell, hogy igen... 100%-ra megtanulni a dalt, sőt, 110%-ra, hogy ne ott görcsöljek, hogy most jól menjen, és ez a beleélésre megy.
Deedóval szerintünk (ezt talán Duong mondta először) hogy nem állt jól neki a dal, onnan, ahonnan mi láttuk, semmi nem jött át, komolyan mondom. Nem írnék ilyet, ha nem lenne így.
Ami Masamit illeti, nemcsak ezért van neki döntő többségében férfi rajongója, mert ő nő, és azt nézik, hogy milyen jó nő (bár az tény, hogy bármelyik nő megirigyelhetné, ahogy kinéz most 42 évesen), hanem azért is, mert legtöbbször ecchi animék openingjeit énekelte, ami ugye inkább a férfiak műfaja, meg az is, hogy a dalai nem annyira nőiesek, mint mondjuk Madonnáé.
Visszatérve egy kicsit rám, ez a közönséggel való kommunikáció, ezzel nekem lehet, hogy meg fog gyűlni a bajom. Mert mi számít annak? Hogy ha látják rajtam, hogy élvezem a számot? Vagy szemkontaktus is? Mert amikor elkezdtem a karaokét nálatok, akkor engem az zavart, hogy a közönség nagyon hangos volt, és az, hogy nem figyeltek, az az én előadásomat is rontotta, mert bennem is okozott feszültséget, ami rontja az éneket. És az Animekarácsonyon javasolta Lam'O, hogy kerüljem a szemkontaktust a közönséggel, de ezt akkor írtam is. Hogy ezt mennyire értelmeztem jól, az már megint más kérdés, de az tény, hogy én magam is érzem, hogy jobb lettem.
Volt idő, nem is olyan rég, amikor jártam énektanárhoz, és elég magas hangot tudott kihozni belőlem. Csak aztán nem volt anyagi lehetőség folytatni, amit nagyon sajnálok, úgyhogy saját magam fejlesztem a hangomat, ahogy tudom, meg próbálom kihallani, hogy mit hol, és hogyan kell kiénekelni. De az ének is olyan szakma, amit soha nem lehet tökéletesen elsajátítani.
Amit kiválasztottam dalt következő versenyre, azért ezt, hogy ne legyen annyira egyszerű, legyen benne kihívás, ugyanakkor érezzem, hogy megtanulható. De most ezt tényleg addig fogom gyakorolni, amíg nem megy több, mint tökéletesre, mert csak így lehet beleéléssel énekelni, ha közben nem gondolok arra, hogy hol koncentráljak jobban, nehogy elrontsam.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a korrekt választ. Ez az egyik legjobb tulajdonságod, hogy még akkor is türelmes, és korrekt választ adsz, amikor a többiek már elküldtek volna a fenébe. ^^'